Doloczki Márta Magis-díjjal vonul nyugdíjba
A tanévzáró ünnep záróakkordjaként az iskola közössége szeretetteljes, megható búcsút vett Doloczki Márta tanítónőtől, megköszönve több évtizedes oktatói-nevelői munkáját. Gazdag lelki életből táplálkozó, sokrétű tevékenysége és szakmai eredményessége elismeréseként az iskola vezetősége Magis-díjjal jutalmazta.
Nm. Ft. Schönberger Jenő megyéspüspök levélben mondott köszönetet ,,Mindenki Márta tanító-nénijének" azért, hogy ott volt, amikor a kisiskolások első lépéseiket tették a Hám János Líceum falai között. Segítette őket és a tanintézményt, hogy színvonalas oktatási és nevelési program valósuljon meg. A püspök atya megköszönte, hogy ezt nem csupán a pedagógia eszközei, hanem a Szentlélek segítségét kérve és remélve is tette. A Magis-díjat Hám László és Eszter asszony, illetve Ádámkó István Csaba igazgató adta át. A díj egy díszoklevélből, egy értékes könyvjutalomból és 1.500 lej pénzjutalomból áll.
Doloczki Márta 1957-ben született Mezőteremen. A szülőfalujában kapott alapoktatást követően a nagyváradi tanítőképzőben szerzett tanítói diplomát 1977-ben. Ennyi év után is tiszta szívvel, igaz szeretettel emlékszik vissza tanáraira, nevelőire. Az egész életét meghatározta a Nagyváradon töltött öt év. Diplomája megszerzése után az ország északnyugati csücskébe, a hármashatár melletti Túrterebesre került. Mint kezdő pedagógusnak élmény maradt számára a már ott dolgozó tapasztaltabb kollégák segítőkészsége, embersége, szakmai alázata. Szatmárnémetiben a 4-es, majd a 20-as Számú Általános Iskolában tanított, utóbbiban tizenhárom évet. Annak ellenére, hogy a diktatúra legkeményebb időszaka ehhez az iskolához kötődik az életében, ma úgy emlékszik rá, mint az összefogás, a megmaradásért való konok küzdelem iskolája. Ebben az iskolában érte a rendszerváltás is. Ekkor készült el I. fokozatú dolgozata, akkor még ritkaságszámba menő témával: A gyerekek vallásos nevelése az iskolában. A témaválasztás már egy kicsit előremutatott a következő állomáshelyére. 1996-ban a város egyik általános iskolájában katolikus elemi osztályok indultak, mivel az akkori tanügyi törvények nem tették lehetővé a teljes - óvodától az érettségiig tartó - római katolikus oktatás megvalósítását. Az úttörés minden nehézségeit vállalva és átélve örült, hogy nyolc évig részt vehetett a befogadó iskola, a 10-es Számú Általános Iskola életében. 2004. szeptemberétől a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum tanítója.
Ekkor jött el a történelmi pillanat, első osztály indulhatott. Akkor úgy érezte, hogy „megérkezett" és tizenegy év távlatából ezt csak megerősíteni tudja. Ott dolgozni, ahol mindig is szeretett volna, nagy ajándék.
Öröm tölti el, ha visszatekint a sok-sok évre, évtizedre, a több száz gyerekre, akiket tanított. Személyes odafigyeléssel igyekezett felfedezni, előhívni belőlük a tehetséget. Tanítványai sikeresen szerepeltek számos megyei és országos versenyen. Valamennyit felsorolni nagyon nehéz lenne, íme néhány közülük. A kisiskolások számára szervezet Mesevetélkedő (országos I. hely), Vidám Versek Versmondó Versenye (országos I.hely, megyei II.), Kányádi Sándor Szavalóverseny (országos I. hely, megyei II. hely, III. hely), Zrínyi Ilona Matematika verseny (megyei I., II., III.), Brenyó Mihály Pontszerző Matematika Verseny (országos II. hely). Díjazottakat találunk számos rajz- és képzőművészeti versenyen (pl. Szent László rajzpályázat), valamint sportversenyeken is (Napsugár Öttusa-országos II. hely).
Annak ellenére, hogy fontosnak tartja a tehetséggondozást, nagyon szép eredményei vannak, amelyeknek örül, de számára az elsődleges cél mindig az emberi tulajdonságok formálása volt, az hogy jó embert neveljen. Olyan embert, akinek a tanulás érték, akinek van kitartása, önfegyelme, szereti és tiszteli a másik embert, aki őszinte, akinek van akaratereje, akiben van közösségi szellem, aki érzékeny a körülötte élők iránt. Jó embernek tartja azt a ma már felnőtt fiatalember tanítványát, aki két egyetemi diplomával a budapesti Máltai Segélyszervezetnél dolgozik, a hajléktalanokkal foglalkozik. Hiszi, hogy sok-sok ilyen jó ember van ma már szétszóródva szerte a világon.
Nevelési céljai elérésében mindig bátran támaszkodott a szülőkkel való együttműködésre, ugyanakkor igyekezett támogatni, erősíteni őket a mai világ nehézségei és kihívásai közepette.
Aki pedagógus az tisztában van vele, hogy folyamatos szakmai fejlesztésre van szüksége, és ez egy élethosszig tartó képzés. Nagyon sok képzésen vett részt, melyek között voltak kötelezőek és voltak választottak. Igyekezett olyanokat választani, amelyek a mindennapi munkájának hatékonyságát, eredményességét, minőségét növelték.
Úgy érzi, egy pedagógus munkájának gyümölcse sokszor évek múlva érik be. Bízik benne, hogy gondolatai, szavai és viselkedése tovább élnek majd a felnőtté vált tanítványai gondolataiban, szavaiban és viselkedésében, szólt Ádámkó István Csaba, igazgató laudációja.
